Ez itt ugyan nem az Oszkár-gála, meg nem is egy könyv belső borítója, de létezik egy nagyon jó ember, aki nélkül nem sikerült volna…
Régi-régi álmom mindaz, ami most megvalósult. 2011 tavaszán beszélgetni kezdtem Valakivel, aki szintén kutyás. Két, akkor még nehezen kezelhető Epagneul Breton gazdája. Mivel volt némi tapasztalatom a fajtát illetően, dolgozni kezdtem a kutyáival és közben beszélgettünk.
Máig sem tudom, hogy miért, de elmeséltem Neki a tervem, amihez évek óta befektetőt kerestem.
Ő, akkor még nem mondott semmit, de gondolkodni kezdett. Majd pár találkozással később azt mondta, hogy keressek telkeket és beszéljünk róla… Majd egyszer csak csörgött a telefon, és elhangzott a bűvös mondat: „Találtam valamit, gyere!” Én persze azonnal repültem, 10 percen belül ott álltunk egy mező szélén, ahol el kellet képzelnem, mennyi 40 méter szélesség, 288 méter hosszúság… és közben visongtam, hogy igeeeeeeeen, jó lesz. Két héten belül megvolt a telek, egy hónap múlva a tervek és indult az építkezés. Üzlettársak lettünk.
Most pedig írom ezt a cikket egy honlapra, a kutyaiskola befektetőjének, aki nélkül mindez nem jött volna létre.
Kedves Fogarasi Péter! Nagyon, de nagyon KÖSZÖNÖM!
V.Klein Brigitta